Kedves Olvasó!
Mai zenénk Alessandro Scarlatti egyik tokkátája csembalóra. A tokkáta műfaja egyáltalán nem számít ritkaságnak, igen kedvelték a barokk korban, amikor is rengeteg tokkátát írtak mind orgonára, mind csembalóra. De a későbbi korokban is előszeretettel írtak tokkátákat, ekkor már az orgona mellett inkább zongorára. A tokkáta egyébként általában virtuóz futamokkal és gyors figurákkal tűzdelt szabad formájú, fantáziaszerű kompozíció, ami arra vezethető vissza, hogy az első ilyen műveket csembalóra írták. A csembalóról tudni illik, hogy a megszolaltott hang igen gyorsan elhal, ezért a csembalóművek szinte mindig erősen figuráltak, a hosszabban tartott akkordok esetén a arpeggio a csembaló természetes játékmódja. Ezek megfigyelhetők a mai zeneművünkben is, ami Scarlatti G-moll toccatája, csembalóra.
EN
Dear Reader,
The music of the day is Alessandro Scarlatti’s Toccata for harpsichord in G minor.
The toccata is a common genre in the Baroque keyboards literature, but composers wrote toccatas on the Classical and Romantic eras too.
The toccata is free, fantasy-like form of music with virtuoso and fast figures.
The harpsichord’s sound fades soon, thus the arpeggio is the typical way to play chords in this instrument. We can consider this mode of play in the music of the day.
Dear Reader,
The music of the day is Alessandro Scarlatti’s Toccata for harpsichord in G minor.
The toccata is a common genre in the Baroque keyboards literature, but composers wrote toccatas on the Classical and Romantic eras too.
The toccata is free, fantasy-like form of music with virtuoso and fast figures.
The harpsichord’s sound fades soon, thus the arpeggio is the typical way to play chords in this instrument. We can consider this mode of play in the music of the day.